Az olaszok talán azért, mert egykor csak Afrikában voltak gyarmataik (ahol a kávébab alapvetően savasabb, citrusosabb, mint például Dél-Amerikában), azt szokták meg, hogy a tejeskávéjukban nem csak kesernyés ízvilágot keres a nyelvük, hanem citrusosat is. Ezért a zöldkávékat úgy válogatják, keverik és aztán pörkölik, hogy a cappuccinójukban a kesernyés (amaro) ízjegyek mellett megjelenjen Afrika "citrusossága". Ráadásul az "újhullámos" pörkölési stílus divatja is ebbe az irányba sodorja a tejeskávékat, vagyis a világos pörkölés, a gyümölcsös és citrusos ízharmónia felé.