A török mogyoró zamata, édessége testesíti meg a közepes alkoholfokú Stoutot.
A Stout a porter szárazabb, sötétebb, testesebb erősebb leszármazottja. Színben nagyon hasonlóak, a stoutokban azonban sokkal több a karamellizált pörkölt maláta és a kávés ízvilág, valamint édeskésebbek is. A stout szó első ismert használata egy 1677-ben keltezett, az Egerton Manuscripts-ban talált dokumentumban, amely a sör erősségére utal. 1721-ben használták először a porter nevet egy pörkölt malátával készült sötétbarna sör leírására. A porterek hatalmas népszerűsége miatt a sörfőzők többféle erősségben készítették őket. Az erősebb, jellemzően 7 vagy 8 %-os alkoholtartalmú söröket "stout porter"-nek nevezték, így a stout és a porter története és fejlődése összefonódott.