A méhek propolisz (ógörög eredetű, jelentése: a város védelmezője) nevű vegyületet is termelnek a tűlevelű fák vagy örökzöldek nedvéből. Amikor a nedvet saját váladékukkal és méhviasszal kombinálják, ragacsos, zöldesbarna terméket hoznak létre, amelyet bevonatként baktériumok és kórokozók elleni védelem érdekében használnak kaptáruk építéséhez.
Több ezer évvel ezelőtt az ókori civilizációk a propoliszt használták gyógyászati tulajdonságai miatt. A görögök tályogok kezelésére használták. Az asszírok sebekre és daganatokra kenik, hogy leküzdjék a fertőzést és elősegítsék a gyógyulási folyamatot. Az egyiptomiak múmiák balzsamozására használták.
A propolisz összetétele változhat a méhek elhelyezkedésétől és attól függően, hogy milyen fákhoz és virágokhoz férnek hozzá. Például az Európából származó propolisznak nem lesz ugyanolyan kémiai összetétele, mint a brazil propolisznak.